Fajtaismertető
A mai közép-ázsiai juhászkutya a tibeti dog leszármazottja. A tibeti dog nagy, nyers kutya, amelyre jellemző az óriási erő, nagy és rövid fej, testén sűrű, hosszú szőrzettel. Ősi fajta, amiről a legelső írásos emlék ie. 1121-ből származik. Őshazájából (Tibet, Himalája) átkerültek Mongóliába, Mezopotámiába és Közép-Ázsiába. Az új lakóterületre érve keveredtek a helyi fajtákkal, így a tibeti dogok elvesztették hosszú szőrzetüket, változatossá vált színük is. De megmaradtak a legjellemzőbb vonásai: nagy marmagassága és masszív felépítése. Mezopotámiából átkerültek az ókori Görögországba, ahonnan elterjedtek az egész Földközi-tenger mellett. Az ókori Rómában jól ismerték ezeket a kutyákat. Az arénában harcoltak egymás- és vadállatok ellen. A római légiósokat is ők kísérték a harcokban, így végül is egész Európában elterjedtek, ahol különböző hatásokra a kolosszus kutyák változatos fajtái alakultak ki belőlük.
Az eredeti típus keleten maradt meg, a mai Türkménia, Kazahsztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán és Kirgizia területén. Annak ellenére, hogy a közép-ázsiai juhász az egyik a legősibb kutyafajták közül, a jelenlegi nevét csak néhány évtizeddel előbb, valószínűleg 1938-ban kapta. Eredeti funkciója nyájak, csordák őrzése volt. Néha ezer vagy még több állathoz 3-4 kutyát használtak. Sokan elpusztultak a vadállatokkal vívott harcban. Csak a legerősebb, legteherbíróbb példányok maradtak meg. Igénytelenek, az időjárás viszontagságait jól bírják, így a dermesztő hideget és az égető hőséget is. 8-10 éves korukban öregednek meg.
A fajta tökéletesítésében a türkmének játszottak kimagasló szerepet. Türkméniában "alabaj"-nak nevezik a fajtát. A legjobb és a legegészségesebb állomány itt található. A nehéz körülmények a türméniai alabajt erőssé és igénytelenné tették. Megtanították gazdaságosan használni az erejét. Az alabaj viselkedése független, magabiztos, jól őrzi saját magát és területét. A saját területén lévő alabaj agresszív és bizalmatlan. Az állandó küzdelem a vadállatokkal és az ellenfelekkel tökéletesítette harci készségét.
FCI – Standard Nr. 335 6 1993.07.07./D
KÖZÉP-ÁZSIAI JUHÁSZKUTYA
(Sredneasiatikaia Ovtcharka)
FORDÍTÁS: Michéle Schneider asszony
SZÁRMAZÁS: Oroszország
AZ ÉRVÉNYES ÉS EREDETI STANDARD DÁTUMA:1989.
FCI CSOPORT BEOSZTÁS:
Fajtacsoport 2
Pinscher és Schnauzer – Molosser és svájci havasi kutyák
Szekció 2.2 Molosser, hegyi kutya
A közép-ázsiai juhászkutyák közepesen nagy, vagy nagy, tömör testfelépítésű, erős, bátor, idegenekkel szemben bizalmatlan, igénytelen kutyák. Könnyen alkalmazkodnak a különböző éghajlati viszonyokhoz. Mind ez a közép-ázsiai juhászkutya sokrétű alkalmazkodását teszik lehetővé a különböző országrészeken. Aközép-ázsiai juhászkutya különösen a közép-ázsiaiköztársaságokban és a környező területeken terjedt el.
TESTFELÉPÍTÉS: Tömör, erős csontozatú és erős izomzatú. Ennél a fajtánál gyakran lehet petyhüdtségre hajlamos egyedeket találni. A vastag bőr a jól fejlett és elég rugalmas kötőszövettel együtt gyakran képez redőket a nyak tájékán.
Hiba: Elhízás
Súlyos hiba: Gyenge felépítés, angolkór (rachitis), izomgyengeség.
MÉRET: kanok 100 – 105
Szukák 102 – 108
Hiba: A megadott mérettől való eltérés.
Súlyos hiba: A standard mérettől való kifejezett eltérés.
MARMAGASSÁG:
Kanok legalább 65 cm
Szukák legalább 60 cm
Hiba: Kanoknál 64-60 cm, szukáknál 60-58 cm marmagasság.
VISELKEDÉS/JELLEM (WESEN): Nagy mozgási kényszerrel rendelkező kutya, nyugodt, kiegyensúlyozott. Az uralkodó reakció az aktív védekezés.
Hiba: A bátorság nagyfokú hiánya, általában a félénkség.
Súlyos hiba: Nagyfokú ingerlékenység, gyávaság.
NEMI JELLEG: Jól kifejezett. A kanok erőteljesebb és erősebb testfelépítésűek, mint a szukák. A nemi különbség világosan kifejezett.
Súlyos hiba: A fordított nemi jelleg, kanos szukák és fordítva. Egy vagy kétoldali here hiánya.
SZŐRTAKARÓ: Durva, egyenes szerkezetű szőr, jól fejlett aljszőrrel. A fejen és a végtagok elülső oldalán rövid, jól a bőrre simuló szőr.
A kutyák szőrhosszúság szerinti megkülönböztetése:
a) hosszúszőrű: a hátvonalán és a test felsővonalán, különösen a füleken, a nyakon, az elülső és a hátulsó lábak hátoldalán és a farkon (7-8 cm).
b) rövidszőrű: (2-3 cm) és simaszőrű.
Súlyos hibák: Nagyon rövid szőr és hiányzó aljszőr, puha hullámosa vagy göndör szőr.
SZÍN: Fehér fekete, szürke, szalmaszín, vörös-rókaszín, barna-szürke, tigriscsíkos, tarka és pöttyözött.
FEJ: Tömör, széles agykoponya erősen fejlett járomcsonttal. Lapos homlok, alig kifejezett stop. Az orrhát valamivel rövidebb, mint az agykoponya, a szemek között széles és az orrtükör felé alig elkeskenyedő. Elölről és oldalról nézve a fang négyszögletesnek tűnik, ugyanakkor a profil csonka kúp alakú, vastag a szájzugra lógó felsőajkakkal. Az orrtükör erőteljes és fekete. Világos szőrű kutyáknál a barna orrtükör megengedett.
Hibák: Kicsi fej, nagyon erősen kiugró járomcsontok, boltozatos homlok, kifejezett stop, kiugró szemöldökívek, rövid vagy hosszú fang. A fejen ráncolt bőr.
Súlyos hibák: Keskeny, kicsi fej, hegyes vagy felfelé hajló fang.
FÜLEK: Kicsi, lógó, mélyen tűzött, háromszögletű (a kölykökét rövidre kurtítják).
Hibák: Magasan tűzött fülek, vágatlan fülek.
SZEMEK: Sötét, egymástól távol állók, gömbölyű, egyenes tekintetű.
Hibák: Világos vagy ferdén illesztett szemek. Laza szemhéjjak. Fehér szaruhártya foltok.
FOGAK: Fehér, erős, szorosan záródó. A metszőfogak egyenes ívben illeszkednek az állkapocsba. Ollós harapás.
Hibák: Nem az életkornak megfelelő fogkopás. Letört fogak, ha az nem jár együtt a fogzáródás változásával. Két PM1-nél több vagy egy PM1 és egy PM2 fog hiánya. A fogak enyhe sárgás elszíneződése.
Súlyos hibák: Kicsi, gyenge fogak. Rendezetlen metszőfogív. A szabályos ollós harapástól való bármilyen eltérés. Egy metsző- vagy szemfog hiánya. Egy PM3 vagy egy PM4 vagy egy M hiánya. Erősen sérült fogzománc.
NYAK: Rövid, izmos, mélyen hordott, hátvonal 30-40˚ szöget zár.
Hibák: Nyújtott nyak, izomszegény, nyak, nagyon kifejezett nyaklebernyeg.
MELLKAS: Széles és mély, ívelt bordák. Az alsóvonal a könyökig vagy attól lejjebb érő.
Hibák: Lapos vagy fejletlen mellkas. Észrevehetően csüngő mellkas bőr.
Súlyos hibák: Lapos, szűk, vézna, fejletlen gyenge mellkas.
HAS: Enyhén felhúzott.
Hibák: Agár has, nem eléggé felhúzott has (terjedelmes) has.
MAR: Kiemelkedő, különösen a kanoknál. A mar egy-két centivel magasabb, mint a far magassága.
Hibák: Alacsony, a hátvonalból nem eléggé kiemelkedő mar.
HÁT: Erőteljes, egyenes, széles.
Hibák: Hosszúkás, egyenes vagy túl ívelt ágyék.
Súlyos hibák: Nyerges vagy pontyhát.
ÁGYÉK: Rövid, széles, enyhén ívelt.
Hibák: Hosszúkás, egyenes vagy túl ívelt ágyék.
Súlyos hibák: Hosszú ágyék, keskeny vagy beesett ágyék.
FAR: Széles, izmos, szinte vízszintes.
Hibák: Kissé ferde far.
Súlyos hibák: Keskeny, rövid, erősen csapott far. Nagyon magas far.
FAROK: Magasan tűzött, sarló alakú, csüngő, a csánkokig érő. Rövidre kurtított.
Hiba: Kurtítatlan farok.
VÉGTAGOK
ELÜLSŐ VÉGTAGOK: Elölről nézve párhuzamosak és egyenesek. Az elülsővégtagok könyökig terjedő hossz (a talajtól a könyökökig) kissé meghaladja a marmagasság felét. A lapocka és a felkar 100˚ szöget zár. Egyenes, erős, hosszú alkar, erős függőlegesen álló lábközép.
Hibák: Csekély eltérés a vállizület szögelésében. Kissé kifelé vagy befelé forduló mancsok, kissé puha lábtő.
Súlyos hibák: Túl meredek vállak vagy szűken illesztett lapockacsúcsok, a végtag csontozat deformálódása. Puha lábtő. Erősen ki-vagy befelé forduló mancsok.
HÁTULSÓ VÉGTAGOK: Párhuzamos a térd és a csánk magasságában kissé széles. Rövid lábszár. Függőleges, erős lábközép.
Hibák: A párhuzamostól való kisebb eltérés, szorosan álló csánkok. Kissé meredek hátulsó szögelés.
Súlyos hibák: Láthatóan nem párhuzamos hátulsóvégtagok. Görbe végtagok. Túl meredek szögelés.
MANCSOK: Erős, ovális alakú, tömör.
Hibák: Hosszúkás, lapos, nyitott mancsok.
Súlyos hibák: Nagyon lapos és szétterpesztett mancsok.
MOZGÁS: Erre a fajtára jellemző mozgás a sebes, rövid léptű ügetés és vágta. Ügetésnél a végtagoknak egyenesen kell mozogniuk, miközben a mellső lábak a középvonal irányában némi közeledést mutatnak.